Szeretnélek újra..
Szeretnélek újra átölelni,
Szeretnék újra a szemedbe nézni,
Szeretnélek újra megnevettetni.
Szeretnélek megcsókolni,
Szeretném, ha a szemedbe szerelem égne,
Szeretném ha a tűz értem élne,
Szeretném ha vissza jönnél végre!"
Ha tőlem...
Ha tőlem a sors messze elvezet
Emlékezz meg arról ki téged szeret!
Ki tudja látsz-e valaha engem?
Vedd hát a fájó szót: Isten veled!
A bánat int, de szív nem feled!
Szívem mélyébe rajzoltam képedet!
Keresek valakit nap-nap után egyre,
Keresem titkokban hogy senki se sejtse,
Kit jó pásztor láttam, nem is olyan régen,
Kinek néhányszor a szemébe néztem.
Tudom hogy céltalan előre az álom,
S én mégis vissza-vissza várom!"
(?)
Boldog álmok
Édes légy
...édes légy, mint az első
bátortalan csók, melyben
visszafojtott várakozás lobog
reszkess a vágytól, de
ne szólj semmit, már
messziről halljam, ahogy
véred ereidben robog
légy mint kitörni készülő
vulkán, csöndes, hagyd
éreznem rettentő erőd
ne érj hozzám, de szegezz
magadhoz, mint szállni
vágyó tárgyait az anyaföld
minden porcikád értem égjen
csukott szemmel is lássam
hatalmas tüzedet
ujjad végében tudjam a lángot
most nem elég a csöndes
elringató szeretet
akarj engem, mint ki öröktől akar
forró lehelet legyen minden
ki nem mondott szavad
s mikor szememből a vágy
könnycseppként kicsordul
majd akkor, csak akkor
add nekem magadat.
Hátha..
Egy ölelésben
Egy ölelésben elveszni volna jó,
Belezuhanni a mély vágyba,
Kinyitni az összes ajtót
S meghalni a karjaidba zárva.
Hol van a cél? Hol van a jó?
Merre van a vágy, a kéj?
Lelkemben békét hozó,
Titkos, rejtett szenvedély?
Szoríts magadhoz, szoríts erősen,
Ne félj tőlem hát!
Perzselő napban vagy zuhogó esőben,
Miénk lesz a Világ!"
(?)
Szeretnék...
Szeretnék veled lenni minden éjszakán,
Bevallani, hogy szeretlek igazán.
Nézni csöndesen két égő szemed,
Egy forró csók után bevallani,
Hogy nem tudok élni nélküled.
Szeretném, ha tudnád,
Hogy szeretlek téged,
Szeretném, ha tudnád,
Hogy csak miattad élek.
Szeretnék a szemedbe
Mélyen belenézni,
És elmondani, hogy nélküled
Nem tudok élni!"
Álmomban..
"Magányom útjain bandukolva már csak csillagporos csizmám elé néztem.
Nem láttam az eget, nem néztem a földet, érzések hívtak, képek villantak.
Ezer éve jártam ösvényeim, nem bántott szerelem lángja,
nem fájt zuhanások mélysége. A csend jött velem egyedül - hű társam.
A reménytől rég elbúcsúztam, ő pedig elkerült nevetve.
Egyszer.. a napok kerekén megdöccent valami, furcsa kis zaj hallatszott bennem.
Szinte orra buktam szíved sírásában, megálltam, figyeltem,
honnan jön ez az édesbús, vággyal teli hang.
- Igen, innen..Ott van!
Pedig minden éjjel jártam fény-ösvényeimet, takargattam fázó meztelen-lelkeket.
De soha nem hallottam ismerős hangot, soha nem éreztem ismerős dalt.
Idegen volt minden, idegen volt az ég, idegen volt a Föld, idegen voltam - én..
S most hirtelen - magamat éreztem - magamat láttam valahol, valakiben.
- Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?
Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant.
Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek,
ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed.
Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyságomat,
mert mennem kell.. hívtál.. hát itt vagyok.. lejöttem vándorlásaimból a Földre,
Asszonnyá változom, hogy lehess a Férfi nekem - Te..
Elindulok lelked falához, halkan megyek oda Hozzád,
leülök a föld porába emlékeim árnyékába megpihenni..
Mert engem is bántottak.
Várom a reggelt, várom napunk virradatát..
Beszélj hozzám, nehogy halált aludjak örökre álmomban.
S akkor megéreztem, hogy jössz.. Először csak nagyon halkan.
Majd erősödött a dal, az üzenet bezárkózott lelkembe.
A szívemmel hallottalak.. s odasimultam a falhoz..."
Álmok,vágyak